ph ph
  


-

Magyar English Deutsch 

Facebook

Webshop
Tető-Zsindely Építőanyag Szaküzlet
Our stores:                   
2030 Érd, Balatoni út 1/E. Tel: (+36 23)364-561
Öffnungszeiten: M-F 8:00-16:00, SAM 8:00-12:00
1039 Budapest, Árpád u. 76. Tel: (+36 1)250-3060
Öffnungszeiten: M-F 8:00-16:00
  
ph Hauptseite ph
ph
ph Preisliste ph
ph
ph Angebot ph
ph
ph Erreichbarkeit ph
ph
Die Geschichte des Holzschindels
Schindelbeschichtung 1 – Die Dachkonstruktion
Schindelbeschichtung 2 - Mit der Punktlüftung
Schindelbeschichtung 3 - Gratleiste mit Lüftung
Schindelbeschichtung 4 - Rinnenunterteilsystem 1.
Schindelbeschichtung 5 - Rinnenunterteilsystem 2.
Die Wichtigkeit der Belüftung des Schindeldaches.
IKO Anwendungstechnik (hu)
IKO Anwendungstechnik (eng)
IKO Lufttest des Schindels
IKO mit Schindel bedeckte Häuser
IKO Cambridge Express zsindely felrakása
Bardoline zsindely felrakása
Onduline Classic hullámlemez felrakása
Onduvilla tető elkészítése
Onduclair műanyag hullamlemezek felrakása
 

Fazsindelyek

Az ásatások és barlangrajzok vizsgálatai egyértelmûen bizonyítják, hogy az ember már több évezreddel ezelõtt elõszeretettel használta a fát, mint építõanyagot. Állati szõrrel, gallyakkal, szalmával és fakéreggel borította be az elsõ hajlékait hideg és szél ellen.
Primitív szerszámok segítségével rájött arra, hogyan kell a fát durva hasábokká hasítani. További felezõvágások segítségével egyre vékonyabb cikkelyek keletkeztek, míg végül kialakult a zsindely, mellyel a palához hasonló módon le tudta fedni a kunyhóját. A zsindelyeket rudakkal és nagyméretû kövekkel rögzítették le azért, hogy a vihar ne tudja felemelni. Ezt az ún. takarózsindelyes tetõfedési módot az Alpok vidékén a mai napig elõszeretettel használják.
Már Plinius és Tacitus is beszámolt a germán népek zsindellyel borított tetõirõl. A rómaiaktól származik a Scindula = zsindely latin jövevényszó. A Hessen tartományban lévõ Saalburgban, egy egykori római település helyén a régészek eredeti zsindelyezõfejszére bukkantak, sõt, egy díszes tölgybõl készült zsindely maradványait is megtalálták.
Évmilliókkal ezelõtt fejlõdtek ki a ma ismert lombos és fenyő fafajok. Azonban Európában a jégkorszak ideje alatt az Alpok kelet-nyugati elhelyezkedése miatt sok fafaj nem tudott déli irányban elterjedni, így ezek kihaltak. Összehasonlítva Európát Amerikával, nálunk jóval kevesebb fafaj létezik, mivel az amerikai nagy hegyláncok (Rocky-hegység, Apalach-hegység) észak-déli irányban futnak és így a klimatikus változások idején a fafajok déli irányban is el tudtak terjedni, így fennmaradtak.
A kora középkorig a fazsindely csaknem egész Európában a legelterjedtebb tetõfedõ anyag volt. A rendelkezésre álló faanyag mennyiségének csökkenése miatt azonban a cserép és a pala is kezdett elterjedni. A hajóépítés is rendkívül sok fát emésztett fel, így a skandináv, valamint a földközi-tengeri országokban nagyon megcsappant az élõ faállomány, mivel a kitermelés anélkül történt meg, hogy új állományt telepítettek volna.
A fazsindelyek visszaszorulásának másik oka az volt, hogy az egyre növekvõ városokban mind gyakoribbá vált a tûzpusztítás, míg végül sok helyütt betiltották a fazsindelyt.
Az erdõkben dús és magasan fekvõ országokban azonban a mai napig sem vesztett jelentõségébõl. A takarózsindelyes fedést esztétikailag semmilyen más építõanyaggal nem lehet helyettesíteni. A viharos tengerpartokon a fazsindely nagyon megfelelt templomok és szélmalmok tetõin. Az északi országokban a mûvészien elhelyezett fazsindely a fatemplomoknak évszázadok óta kedvelt tetõfedõ anyaga.
Európában a zsindelykészítésre alkalmas fákat december és február között vágják ki, amikor minimális a nedvkeringés. Erre a célra csak lassan növõ, tehát finom évgyûrûszerkezettel rendelkezõ fák felelnek meg. A kész zsindelyeket füstgázzal vagy kátránnyal kezelik, ezzel is növelve a késõbbi tartósságukat.
Az alpesi országokban, továbbá Németország déli részén elsõsorban luc- és vörösfenyõt, valamint tölgyet használnak fel zsindelykészítés céljára. A keleti és északi országokban erdeifenyõt, rezgõ nyarat és nyírt alkalmaznak. Franciaországban jellemzõ volt a tölgyhöz hasonló gesztenyébõl készült fazsindely.
Mivel azonban a fûrészelés csak jóval késõbb alakult ki és terjedt el, ebben az idõben még fejszével, vagy más hasítószerszámmal, pl. zsindelyezõkéssel vagy hasítóékkel dolgozták fel. (A hasított zsindely egyébként jobb, mint a fûrészelt, ezt olvashatjuk egyébként Diószeghy Béla és Csipkay Henrik 1914-ben megjelent Fatechnológia c. könyvében, ennek oka az, hogy fûrészeléskor rostokat vágunk el, míg hasításkor ez nem történik meg - N. A.).
A világ más tájain is hasonlóképpen készítették a zsindelyeket. A dél-amerikai Patagónciprus (Fitzroya cupressoides) nevû fafajból a zsindelyeken kívül 2 méternél is hosszabb, párhuzamos deszkákat is tudtak készíteni. Thaiföldön a fazsindelyt fõleg az idõjárásálló teakfából készítették.
A hamburgi kikötõrõl készült régi fotó azt mutatja, hogy már a század elején importáltak fazsindelyeket Észak-Amerikából. Mint már korábban említettük, Kanadában sokkal több fafaj létezik, mint Európában. Néhány ezen fafajok közül különösen alkalmas fazsindelykészítésre. Ilyenek például a cédrus különbözõ változatai, melyeket a köznyelv tujának nevez. Ezek a fafajok több mint 200 éve megtalálhatók parkokban és díszsövényként is elõszeretettel ültetik.
A cédrus elnevezést elsõsorban az erõsen illatos fafajokra használják. Több olyan fafaj van, amit "cédrus"-nak neveznek, bár gyakorlatilag semmi közük nincs egymáshoz, ilyenek például az "Alaszka cédrus" vagy más néven "Sárga cédrus", "Libanoni cédrus" stb.
Minden kanadai cédrusfajtát fel lehet használni fazsindelykészítésre, a magas illóolaj-tartalmú anyagoknak köszönhetõen, melyek ellenállóvá teszi õket a fakárosító gombák és rovarok ellen. Azonban ezeket a fazsindelyeket is károsítja az UV-sugárzás. Ezt egyébként szabad szemmel is észlelhetjük, a zsindelyekre jellemzõ felsõ szürkés réteg formájában, mely tulajdonképpen nem más, mint a fát alkotó elpusztult sejtek fennmaradt sejtfalai.
Legjobban ezen cédrus fafajok közül a "vörös cédrus" (thuja plicata) ismert, mely rendkívül idõjárásálló. Védett parkjainkban ma is láthatjuk hatalmas példányait, melyek átmérõje 3 vagy akár 5 méter is lehet. Származási helye Kanada nyugati partvidéke, Brit Columbia. A kanadai állam által ellenõrzött erdészeti gazdálkodásnak köszönhetõ, hogy fennmaradt.
A fazsindelykészítõ-mûhelyekben elsõsorban kivágásra ítélt idõs, vagy a törzs belsejében korhadásnak indult példányokat dolgoznak fel, tehát olyan fákat, melyek fûrészáru-termelésre nem alkalmasak. A zsindelyeket a még egészséges kéreg felõli oldalról hasítják vagy fûrészelik.
Szintén Kanada nyugati részérõl származik a lucfenyõhöz hasonló színû "Sárga vagy Alaszka cédrus". Ez a fafaj szintén rendkívül idõjárásálló. Nehéz hasítani, de keményebb, mint a vörös cédrus. Az élõnedvesen hasításra elõkészített rönköket rögtön fel kell dolgozni, mivel erõsen hajlamos a repedésképzõdésre. Még a kész zsindelyeken is láthatók finom hajszálrepedések, melyeknek azonban nincs káros hatásuk a zsindelyfedés minõségére.
A legjobb kanadai vörösfenyõ szintén az ország nyugati vidékeirõl származik. A vörösfenyõ hatalmas, finom évgyûrû-szerkezetû és gyantában gazdag törzsébõl hasított és fûrészelt zsindelyt is készítenek.
A Nyugat-Kanadában készített zsindelyek 400, 450 és 600 mm hosszúak. Keresztmetszeten lényegesen szélesebbek, mint az európai zsindelyfajták.
Kanadában és az USA-ban a fazsindely az elsõszámú tetõfedõ anyag a modern lakótelepüléseken is. Különösen elegáns külsõt ad ezen házaknak, ha a külsõ falaikat is zsindellyel borítják. A háború után a kanadai zsindelyfajta fogalommá vált Európában is a tetõ- és falburkolatoknál.
A külsõ felhasználás esetén szükséges, hogy nedvesedés után a faanyag gyorsan ki tudjon száradni vagy más szerkezeti védõintézkedéssel a fát megvédjük. Lazúr-vagy fedõfesték-bevonattal az UV-sugárzás káros hatása is kiküszöbölhetõ.
A fa, mint higoszkópikus anyag, nedves környezet esetén vizet vesz fel, száraz esetén pedig vizet ad le. Minden faiparos számára ismert az a tény, hogy a tömören máglyázott faanyag 20%-nál nagyobb nedvességtartalom mellett ideális táptalaj a gombáknak és rovaroknak.
Az a tény, hogy a fazsindely a nagy igénybevétel ellenére hosszú élettartamot bír ki, az több okra vezethetõ vissza, ezek:
Korábban kizárólag hasított zsindelyt alkalmaztak, melyek a felületi egyenetlenségeknek köszönhetõen levegõ által jól átjárhatóak, ezzel a fa gyorsan ki tudott száradni. Ezzel a természetes védekezéssel érték el azt, hogy a vörösfenyõbõl, sõt, még a lucfenyõbõl készült zsindelyek is olyan hosszú ideig fennmaradtak, és nem támadta meg õket gomba- vagy rovarkárosítás.
A fazsindely hosszú élettartamára van egy egészen természetes magyarázat is, mégpedig az, hogy a fa nagyon könnyen alkalmazkodik a mindenkori klimatikus viszonyokhoz, legyen az hasított vagy fûrészelt zsindely. Ennek az oka a következõ: ha egy hosszú esõ után a nedves zsindely száradni kezd, akkor zsugorodásnak indul a hossza mentén azon a felületen, ahol a nap éri. Mivel a zsindely belsõ felületének nedvességtartalma meghaladja a külsõ felületét, ezért a fa alakváltozik. A belsõ felületek enyhén felemelkednek, így ki tudnak száradni.
Esõs idõ esetén épp fordított a jelenség, a zsindelyek kitágulnak a felületükön és szilárdan ráfekszenek az alsó rétegre.
Abból a célból, hogy ezen ellentétes folyamatok gyakori megismétlõdése ne károsítsa a fazsindelyt, valamennyi 60 mm-nél szélesebb zsindelyt két szeggel rögzíteni kell a felsõ élük mentén, így a hosszabb alsó rész nyugodtan tud "dolgozni" az idõjárásnak megfelelõen. Azonban itt kell felhívni a figyelmet egy fontos repedésképzõdési forrásra: a zsindelyen a szeg által kialakított lyuk a többszöri 
nedvesedés és kiszáradás hatására kitágul és mellette rostirányban repedések jöhetnek létre.

Megjelent az Internationaler Holzmarkt c. folyóiratban. Fordította: Nagy Attila

kep
ph
ph
ph
© 2009-2023 www.tetouzlet.hu  Alle Rechte auferhalten. Sie sind der 6731533. Besucher. Hosting: SILICIUM
ph ph